Elfekszem a hajam, összegyűröm az arcom, kifestem a szemem és nézem a tükörképem változatait.. Megnyugtatom magam, elhitetem velem, elringatom a testem, kiteregetem a lelkem és követem a szellemem, szorítja a kezem, majd nappalra fordítom az éjszakát és rögtönzök egy ünnepet, ami leköt és mosolyra késztet, majd sírva fakaszt, meghat, felakaszt, eltesz későbbre, nem visz messzire, egy helyre ragaszt.. szárad, én maradok egyről kettőre haladok fel nézek, lezuhanok, összetörve elrohanok zsebrevágott darabokkal ilyenolyan idomokkal a télbe, amire ráfestem a tavaszt, csakazértis! mert tudom a kódot, tudom az utat és meglesz, ha akarom és ha túlárad valami hát konzerválom, elteszem későbbre és meglepem az ürességet, kitöltöm az űrt majd jövőre
Félrevezető szavakkal játszanak az untatottak, semmilyen életet maguknak nem álmodnak, mert vakon nézelődnek az  elbuktatott halak..
Van pihenő mozgó lépcső?!? koffeinmentes kávé?!? igen van. DE ez micsoda baromság?!?
..mért is érteném meg és mért is ne..
Másfél óra ha eltelik a nap kezdődik, s eltart reggelig. Üres órák, pazarlok folyton, ó ha tudnám mi az én dolgom.. valami biztos.. valami fontos.. valami hasznos.. merre találom?!
Akarom: látni, tudni, hallani, érezni, érteni, belefáradni, újraértelmezni, elvégezni, folytatni, élvezni.. Akarom akarom akarom!