Erőtlen karok, erőtlen lábak, hideg tél, szavakkal teli fej, üresedő paradicsomleves doboz, zsibbadás.
Várod, hogy teljen a nap, mint ahogy azt is várod, hogy ne haragudj magadra.
Az fontos lenne nagyon. Ha nem haragudnál magadra, akkor talán most nem lennél zaklatott és nem lettél volna tegnap sem az. Ó, a tegnap. Borzasztó voltál, de nem tehetsz róla. Felejtsd is el. Nem számít. De azért tanulj az esetből, máskor kontrolláld a viselkedésedet! Te nem ilyen vagy..
Nade miért is hadoválok itt midenfélékről?!? Csak azért, mert azt remélem, hogy ez segít. Ilyenformán próbálok most segíteni.
Leírhatsz mindent, közben én is kiömlök magamból, mert miért is ne tenném.
Úgy látom romokban heversz újra. Nagyszerű. Visszatérő motívum az életedben. Valamiért bevonzod a lehetetlent, a képtelenséget aminek hatására meghalsz minden nap újra és újra.
Én pedig újfent a lelked szárnyain állok, innen mindent látok, könnyen észreveszlek, úgyhogy figyelj kicsit rám, most elmondom mi van. Szétnyitottalak, nézzünk beléd!
Úgy látom te már nem tudod irányítani a történéseket, teljesen tehetetlen vagy, elvesztél. Ez abszurd.
Valami felettes erő átvette az irányítást és úgy rángat mint egy marionett bábut.. nem is csoda ha szédülsz, nem is csoda hogy ennyire szédülsz.
Mi történhetett.. vajon mi ez az átalakulás?! Hová indultál, hová irányítanak?
Ne hagyd el magad. Próbálj meg ennél erősebb lenni! Képes vagy rá, csak jobban oda kellene figyelned magadra! Attól félek lassan csak árnyék leszel.. a saját árnyékod. Ne engedd! Próbálj meg vigyázni magadra, mint régen!
Régen annyira jól tudtál vigyázni magadra, akkor most miért nem?
Különben rutinos tévelygő vagy, (ezt te is tudod jól) mégis annyira amatőrként éled meg.
Magad ellen irányítod a támadást. Nem kellene.
Szedd már össze magad! Gyerünk! Szedd magad össze! Állj talpra! Úgy szeretném! Úgy szeretnélek újra egyben látni!
Figyelned kell az értékeidre, nem szórhatod a sárba. Vedd magad észre!
És ez egy nagyon fontos mondat: Vedd magad észre!
Ne tűnj el, nem azt kérem, csak ha picit jobban figyelnél, jobbal látnál és akkor talán téged is láthatnának mások. És nem lenne semmi rossz, nem kellene menekülnöd a szavak, arcok, tekintetek, helyzetek vagy akár gondolatok elől.. mert téged ezek kergetnek leginkább. Bántanak a saját gondolataid. Azért bántanak, mert nem figyelsz magadra.
Szegénykém. Elég mélyre csúsztál.. én mindenesetre veled vagyok, vagyis veled próbálok lenni. Figyelemmel kísérlek, vizsgálódok és levonom a következtetést. Ennyi az én szerepem.