A szabadság rabja szétnéz a térben, végtelen utakon kering
s a létben helytelen, hontalan világot kerget.
A szabadság rabja kétségek nélkül menekül ha érzi, semmi sem a régi
s ha valami egyre inkább köti a múlthoz, ész nélkül fut a kiúthoz!
ki érti ezt.. ki érti őt?! .. a szabadság hogy adhat éltető erőt??
ordít benne, üvöltve félti a magányt
dédelgeti.
(kedves neki)
Keresetlen szavakat találva tévelyeg egy vak világban
..üres tekinteteket szeretne tölteni, ez a foglalkozás való neki!
Tehetetlen tehetségek elkapott fogócskájába beszáll,
nem gondolkodik, csak játszik
szárnyak nélkül röplapdázik.
P-vel írja a B betűt, egymás mellé rak T-t és Ű-t.
Lemerült feltöltődés, megörökölt unalom
a szavakkal szeret játszani nagyon!
Nevetséges ellentmondásba feledkezve
cipőt húz és kilép a kertbe.
Foszladozó fonalakkal kötözi magához a csendet
s az elengedhetetlen élet elemeket -embereket, terveket, álmokat, képeket..
Nem akar rab lenni, nem akar rabló lenni
pedig az.
Amíg birtokol, birtokolt marad.
11:31