“A semmi ágán ül szívem,

kis teste hangtalan vacog.

Köréje gyűlnek szelíden,

s nézik, nézik a csillagok.”

(József Attila)

A szabadság rabja szétnéz a térben, végtelen utakon kering
s a létben helytelen, hontalan világot kerget.
A szabadság rabja kétségek nélkül menekül ha érzi, semmi sem a régi
s ha valami egyre inkább köti a múlthoz, ész nélkül fut a kiúthoz!
ki érti ezt.. ki érti őt?! .. a szabadság hogy adhat éltető erőt??
ordít benne, üvöltve félti a magányt
dédelgeti.
(kedves neki)
Keresetlen szavakat találva tévelyeg egy vak világban
..üres tekinteteket szeretne tölteni, ez a foglalkozás való neki!
Tehetetlen tehetségek elkapott fogócskájába beszáll,
nem gondolkodik, csak játszik
szárnyak nélkül röplapdázik.
P-vel írja a B betűt, egymás mellé rak T-t és Ű-t.
Lemerült feltöltődés, megörökölt unalom
a szavakkal szeret játszani nagyon!
Nevetséges ellentmondásba feledkezve
cipőt húz és kilép a kertbe.
Foszladozó fonalakkal kötözi magához a csendet
s az elengedhetetlen élet elemeket -embereket, terveket, álmokat, képeket..
Nem akar rab lenni, nem akar rabló lenni
pedig az.
Amíg birtokol, birtokolt marad.
11:31

A hiú azt hiszi, a bölcs az tudja!
A bölcs hiú, sokat tud, jól is tudja, csak néha a hiúsága befolyásolja.
Vannak sima hiúk is, ők azok akik egyáltalán nem bölcsek. Ők talán azt sem tudják mi az, annyira hiúk.
Ők azt hiszik tudják mi a szép, de fogalmuk sincs arról mi az érték -> így aztán szépen meghiúsul a látásuk.. nem is marad nekik! (szegények)
Vannak tűnődők, akiknek van halvány fogalmuk néha.. eltűnődnek ezen-azon, aztán abbahagyják. Elkezdik, de különösebben nem gondolnak bele. Nem szeretik a mély vizet!
Néhányan viszont szeretik és csak gondolkodnak, gondolkodnak.. abba sem tudják hagyni. Ők azok akik ásnak egyre lejjebb és egyre mélyebbre. Fáradhatatlanok.
Vannak akik hamar belefáradnak, ők szeretik félretolni, halmozni, de kidobni nem. Azt nem tudják, ahhoz gyengék.
..nagyon sokfélék vannak még…
vegyesek, bonyolultak, különösek… de egyszerűek azok nem.. azok nincsenek!

Szürke beton tekintetű emberek járnak-kelnek-nézelődnek-haladnak.
Jók a megérzéseik.

Jó így elrejtőzve
senki elől az emberek között.
Jó így a háttérben…
…biztatja magát az, aki ezt gondolja:
Bár a háttérben lennék most..

És észreveszik amit én nem, a kedvemet szegik
-darabos érzés.

Ha nem csinálok semmit, azzal vagyok a legfeltűnőbb.

Hazavisznek az ötleteim.
Azonnal indulni akarok!
(kellemetlen térképterv)

Többé kevésbé sikeresen hazaértem Monorról..
Koncert előtt félreléptem, összecsuklottam és azóta is fáj a bokám.
Persze mondtam mindenkinek, hogy semmi bajom.. Merthogy nekem soha nincs semmi bajom.
Valahogy ezt szoktam meg. Aztán mikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy Te jó ég! Soha nem volt még ekkora a bokám.. és fogalmam sincs mitévő legyek vele.. nem tudom.
Azt remélem, hogy holnapra elmúlik.
Azt remélem, hogy mire felébredek elfelejtem és a bokám is elfelejti, hogy be van dagadva!
Gyorsan el is alszok!!
Jó éjt!!
1:23

Tisztelt Világ!

Felerősödött érzelmi állapotomra való tekintettel kérem legyen ma kíméletes!
Rámsütött a nap és elgyengültem, így elképzelhető, hogy egy erősebb szellő hatására is megremeg alattam a Föld…
elképzelhető, hogy egy torz kép láttán elveszítem a látásomat…
elképzelhető, hogy egy kedves szó hallatán megnyílnak a könnycsatornáim és eláztatnak mindent ami száraz…
..és az is elképzelhető, hogy egy nem várt pillanatban összetörök pici darabokra és-még mindig- dobogó szívvel siratom majd az egykori egészet ami voltam..
Megállapításom az jelenlegi létezésemről, hogy egyfajta pillangó állapotba kerültem!
20:26

Ui.: A késői időpontra való tekintettel ha lehet kérésem vonatkozzon a holnapi napra is….
Előre is köszönöm!

Rózsaszín kis habcsók… ez vagyok én reggel óta.
Beöltöztem, majd elégedetten útrakeltem én, a rózsaszín kis habcsók.
Léptek koppanása, ritmusának gyorsulása az idő múlásának arányában…
…sietnem kellett…
A nap sütött, rám aki egy habcsók. Nem is csoda ha megolvadt az állagom, mert végülis ez történt, de erről majd később. Egyelőre ott tartok, hogy sietnem kellett..
A percek futásra sarkalltak, viszont a stílus rám szólt:
“A habcsókok nem szoktak rohanni!” -majd elszégyellte magát…
én pedig futottam, mint minden reggel (ami dél).
14:14

Az egyszerűség határtalan, mérhetetlen és egészen láthatatlan.
Létezik egyáltalán????

Átsiklani, átesni, átformálni, áthelyezni, megragadni, megrekedni, belerakni, elterelni, megkerülni, megfeszülni, elengedni, elmerülni, ráébredni, nem kérdezni, csak felelni, azt sem szóval, csenben lenni, magamban benn mosolyogni, értékelni, átérezni, megjegyezni, megőrizni, birtoklástól tartózkodni, lelkeesedni…

Átsikolva, átesve, átformálva, áthelyezve, megragadva, megrekedve, belerakva, elterelve, megkerülve, megfeszülve, elengedve, elmerülve, ráébredve, nem kérdezve, csak felelve, azt sem szóval, szépen csendben, magamban benn mosolyogva, értékelve, átérezve, megjegyezve, megőrizve, birtoklástól tartózkodva, lelkesedve…
11:14